Jim Morrison-emlékvetítés lesz pénteken

Oszd meg másokkal!

Desktop
Jim Morrison

Jim Morrison, a Doors énekes-dalszerzője december 8-án lenne 75 éves. Az évforduló előtt tisztelegve a Pólus moziban december 7-én, pénteken levetítik az együttes utolsó filmre rögzített koncertjét, amelyet 1970 augusztusában adott az angliai Isle of Wight fesztiválon.

 

A Pólus Mozi Rock Filmklubja által szervezett emlékvetítés vendége Török Ádám fuvolás, énekes, dalszövegíró, a Mini együttes alapítója, akivel Gerebics Sándor filmrendező, rádiós műsorvezető beszélget Morrisonról és a Doors hatásairól a hazai beatkorszakban.

A rocktörténelem egyik legellentmondásosabb zenekarát, a Doorst 1965-ben alapította Jim Morrison és Ray Manzarek billentyűs, akik a UCLA egyetemen találkoztak. A formációhoz Robbie Krieger gitáros és John Densmore dobos csatlakozott. Korongjaikon Morrison sötét lírája eklektikus, pszichedelikus zenével párosult. A négyes hat stúdió- és egy koncertalbumot készített, Morrison mindössze 27 éves volt, amikor 1971. július 3-án holtan találták párizsi otthonában. A Doors világszerte több mint 100 millió albumot adott el, a zenekar bekerült a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. Ray Manzarek 2013-ban hunyt el rákban.

A Doors koncertjei euforikus hangulatukról és révületben táncoló közönségről híresültek el, ugyanakkor növekvő népszerűségük ellenére rendre kimaradtak az igazán nagy fesztiválokról. Az 1967-es Monterey Pop Festivalra nem hívták meg őket, egy évvel később Woodstockba már igen, oda viszont ők nem akartak elmenni.

Az 1970-es angliai Isle of Wight Festivalra szóló meghívás kizökkentette őket abból a vészterhes hangulatból, ami az obszcenitással vádolt Morrison "Miami-incidens" néven elhíresült büntetőpere miatt telepedett rájuk. Az utolsó nagy fesztiválként is emlegetett Isle of Wight a szervezők szándéka szerint Európa válasza volt az egy évvel korábbi Woodstock fesztiválra, olyan fellépőkkel, mint Jimi Hendrix, a Who, Miles Davis, Leonard Cohen, Joni Mitchell és a Doors. Látogatószámban túl is szárnyalta a nagy elődöt, több mint 600 ezer fős közönség vett részt a fesztiválon.

A nézőknek csak tizede váltott előre jegyet, a kerítéseket már az első napon több helyen lebontották, a tömeg egyszerűen beözönlött a fesztiválra. Végig sorozatos balhék nehezítették a rendezők dolgát, a fellépők műsorát többször meg kellett szakítani a színpadra mászó vagy oda különféle tárgyakat dobáló, túlfűtött lelkiállapotban lévő hallgatóság miatt. A kaotikus szervezés és a fékezhetetlen közönség miatt még ebben az évben törvényben tiltották be az ekkora létszámú szabadtéri rendezvényeket szerte az Egyesült Királyságban.

A Doors szombat esti csúcsidőre betervezett koncertje a csúszások miatt végül hajnali kettőkor kezdődött el, az Emerson, Lake & Palmer után és a Who előtt. A szervezési nehézségek és a zord időjárás ellenére, a bírósági tárgyalások súlyával a vállukon is képesek voltak megmutatni a rajongóknak, mi is volt az a varázslat, ami már 1967-ben a legjobbak közé emelte őket.

A koncert rögzítését megnehezítette, hogy Morrison ragaszkodott az erős filmes reflektorok lekapcsolásához, emiatt vöröses derengő fényben zajlott a műsor. Az első szám alatt technikai gondok miatt még nem forogtak a kamerák, a filmben ekkor a fesztiválra érkező embertömegről és a közönségről készült felvételek láthatók.

A John Albarian által rendezett film korhű képet ad a hetvenes évek fékezhetetlen fesztiválhangulatáról. Az eredeti felvételt mintegy ötven év elteltével a mai kor technológiájának megfelelően digitálisan felújították és a Doors egykori hangmérnöke, Bruce Botnick vezetésével 5.1-es térhangzásban újrakeverték.

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?